Az édes íz nagy szenvedélye sokunknak. Talán az 4 alapíz közül a leggyakrabban függőséget okozó. Az édességek iránti vágyunk már gyerekkorban kialakul, próbáljunk csak meg visszagondolni, hány alkalommal volt kiváltságban részünk, ha a fagyizó felé kanyarodtunk a doktorbácsitól hazafele menet, vagy játszottunk vidáman nyalókával a szánkban? Nagyon kreatívak vagyunk élelmiszeripar területen is, hiszen egyre több becenevet találunk a hozzáadott cukornak.

Kezdünk viszont egy nagyon szélsőséges irányba menni, ami az édes íz iránti vágyunk kiteljesítését illeti.  Ennek pedig a sok sok következményének (pl. elhízás, cukorbetegség) kezelésére egyre többféle cukor helyettesítővel rukkolunk elő, amikről újra és újra felreppennek hírek, hogy nem is olyan jók, mint azt gondoljuk. Ha korábban már böngészted a blogot Kedves Olvasó, tudhatod, hogy én a szélsőségeket mellőző, ám de a mértékletességre annál inkább biztató dietetikus vagyok.

Éppen ezért első és legfontosabb lépés egy kiegyensúlyozottabb életmód felé, hogy mérsékeld az édes íz hangsúlyosságát az étrendedben. Igen, nem csak a cukorbeviteled legyen kevesebb, és helyettesítsd édesítőszerekkel, hanem úgy általában szokj hozzá a kevésbé erős édes íz kereséséről. Helyette keres az ételekben, italokban a természetes ízüket, pl. gyümölcsök ízét. Ha ez megvan, akkor jöhetnek a különféle édesítőszerek. Amiknek a mértékletes fogyasztása és használata NEM FOG EGÉSZSÉGKÁROSODÁST OKOZNI.

Az édesítőszerek ugyanis élelmiszer-adalékanyagok, így a többi élelmiszer- adalékanyaghoz hasonlóan E-számokkal tüntetik fel az élelmiszercímkéken. Nem minden ördögtől való, ami „E-betűs”. Az Európai Unióban, így hazánkban is érvényes egységes jelölési rendszer. Pl. a C-vitaminnak is van E-száma: E-300. Az édesítőszerek az E-900-as csoportba tartoznak. Ezek az adalékanyagok, így az édesítőszerek is jogszabály szerint csak akkor és olyan mennyiségben adhatók az élelmiszerekhez, ami nem veszélyezteti a fogyasztó egészségét. Az adalékanyagok engedélyeztetése hosszadalmas és bonyolult folyamat. Tudományos értékelésük, kockázatbecslésük és kísérletek sorát követően megállapítják a napi elfogadható, egészségre káros hatást nem gyakorló beviteli értéküket, azaz az ADI értéküket. Nem kell tehát tartani az édesítőszerektől, cukoranyagcsere zavar esetén nagy jelentőségük van az édes íz pótlásában. Használj tehát a hétköznapokban többféle édesítőszert, így véletlenül se fogod túllépni a napi ajánlott mennyiséget.

Most pedig a hazai forgalomban lévő édesítőszerek jellemzése következik.

1. Energiamentes vagy intenzív édesítőszerek

Édesítőerejük a cukornál jóval nagyobb, így sokkal kisebb mennyiség elegendő használni ezeket, ezért elhanyagolható mennyiségű energiát (kcal) és szénhidrátot tartalmaznak. Lehetnek por, tablettás kiszerelésűek, folyékonyak, valamint megtalálhatóak üdítőkben, desszertekben, tejtermékekben, dzsemekben, sütőipari termékekben. Egyesek főzés, sütés hatására lebomlanak, így elveszítik édesítő erejüket is, ezért mindig tájékozódj a csomagolásról, hogy bírja e a hevítést.

2. Energiát adó édesítőszeres vagy cukoralkoholok

A cukoralkoholok kis mennyiségben megtalálhatók egyes zöldségekben és gyümölcsökben, iparilag cukorból és keményítőből állítják elő. Édesítő erejük a cukoréhoz hasonló, így közel azonos mennyiségben kell használni a kívánt édes íz eléréséhez, így a cukor funkcionális tulajdonságaival szintén rendelkeznek (pl. térfogat nedvességkötő képesség). Nem energiamentesek, a cukor energiatartalmának (4,1 g/kcal) kb. a felét tartalmazzák, így szénhidrát tartalmukkal számolni kell. Egy kivétel van közöttük, az eritrit. ADI érték szempontjából nincs miért aggódni a cukoralkoholok miatt, viszont részleges emésztőrendszeri hasznosulásuk miatt az érzékenyebbeknél puffadás, hasmenés jelentkezhet már 10 grammos mennyiségnél is (xilit: 40 g/nap, szorbit: 30-50g/nap). Ajánlott a fokozatos bevezetésük.  Sütésre-főzése alkalmasak.

Mértékletességet az édes íznek! :)